Vas vármegye leghűségesebb települései (elfogadás alatt)

Az 1920. június 4-én Magyarországra kirótt békeszerződés következményeként az ország területéből Ausztria 3977 négyzetkilométert kapott. A három nyugati vármegye közül Vas megyét sújtotta legkeményebben a trianoni békediktátum. A magyar érzelmű lakosság nem fogadta el a döntést, és támogatta az 1921 őszén kibontakozó osztrákellenes nyugat-magyarországi felkelést. Horvát többségű falvak népe is megmozdult, több százan vonultak 1921. szeptember 6-án a szombathelyi vármegyeháza elé, ahol kinyilvánították, hogy Magyarországhoz kívánnak tartozni. Szeptember 22-én Felsőőrött demonstráltak ugyanezért. A végleges határvonalat kijelölő Magyar–Osztrák Határmegállapító Bizottság 1922 márciusában járta be a vitatott hovatartozású községeket. A Felsőcsatárra tartó küldöttséget a helyiek az útra terített nemzeti zászlókkal állították meg. A nagynardai plébános, Kuntár József (1883–1955) és dr. Kausz Gyula (1886–1945 k.) ügyvéd szervezésében környékbeli horvát falvakból érkezők tüntettek a Magyarországhoz tartozás mellett. A Határmegállapító Bizottság javaslatára végül a Népszövetség Tanácsa 1922 őszén 10 községet visszacsatolt hazánkhoz. Nagy- és Kisnarda, Alsó- és Felsőcsatár, Magyar- és Németkeresztes, Horvátlövő és Pornóapáti ünnepélyes visszatérése 1923. január 10-én zajlott le. Ólmod 1923. március 8-án, Szentpéterfa március 9-én tért haza. Összesen 5383 lakos és19756 hold földterület került újra Magyarországhoz. A Magyar Nemzeti Szövetség 1923-ban Szentpéterfát a „leghűségesebb községi lakosság”, a visszacsatolási ünnepség szónoka és a vármegyei jegyzőkönyv pedig a „communitas fidelissima” jelzővel illette. E hagyományra alapozva a parlament a 2014. évi CIII. törvénnyel a Leghűségesebb Falu címet adományozta az 1923-ban (1922-eseknek nem?) visszatért falvak mindegyikének.