Sé kiemelten védett régészeti lelőhely

Kiemelten védett régészeti lelőhely Sében

Sé község és az Arany-patak mellékének kőkori települései – az újkőkori művészet egyik közép-európai központja lehettek. A XIX. századi régészeti szakirodalom utalásai az Arany-patak völgyének és Szombathely környékének sűrű őskori lakottságát igazolták. 1973 őszén a szombathelyi Savaria Múzeum régész munkatársai indítottak ásatási sorozatot a séi Malomi-dűlő legmagasabb részén, az Arany-patak fölé emelkedő dombháton. A régészeti kutatások során felszínre került: épített kettős árokrendszer, egyedülálló szerkezetű település az i. e. 5. évezred első feléből és római villaépület maradványai. A szépségével kitűnt festett kerámia és a művészi plasztikai munkák, állatalakos fedők, női szobrocskák töredékei és egyéb különleges tárgyak többféle szempontból is jelentőssé tették a séi régészeti lelőhelyet. Hirtelen, előzmények nélkül Vas megye őskori régészete kapcsolódni tudott az 1970-es években kibontakozó, több közép-európai országban folyó kutatási témához. A séi leletek egy jelentős hatású újkőkori népesség, a lengyeli kultúra kialakulási és korai szakaszából származtak főként, és így elemzésükkel több történeti kérdés is megválaszolhatóvá vált. Nem utolsósorban azonban a nemzetközi kutatás figyelmét a séi leletek művészi értéke, szépsége keltette fel, és a legszebb tárgyak külföldön megjelenő gyönyörű publikációk szereplőivé váltak. A leletanyagból kiemelkedően fontosak az emberábrázolások, mint a világhírűvé vált, Amerikában is megjelent „Séi Vénusz” szobor, ember alakú edény és a festett, többszínű kerámiák.  A lelőhelyen 1973-80, 1990, 1995–96-ban folytak régészeti feltárások.A község területén feltárt őskori és ókori leleteket a szombathelyi Savaria Múzeum őrzi. A lelőhely kiemelten védett, teljes feltárásra és a leletanyag teljes bemutatásra vár.