Őrségi népi szeres településszerkezet

A szeres településszerkezet és az őrségi népi mellékegyüttes

Az Őrség lakossága a honfoglalás óta folyamatosan egy helyben élve, a természettel harmóniában alakítja, formálja mai napig ezt az egyedi tájképet. A földrajzi determinációkhoz alkalmazkodó művelési módok nyomán kialakult mozaikos tájszerkezet és egyedi szeres településszerkezet megőrzéséről napjainkban az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság gondoskodik. Az őrségi szeres településszerkezetet, és a Pityerszer műemlékegyüttest 2015. június 25-én a Hungarikum Bizottság  Kiemelt Nemzeti Értékké nyilvánította. Magyarországon az Őrség az egyetlen olyan tájegység, melynek lakossága a honfoglalás óta folyamatosan egy helyben él. A nyugati határ védelmére őrállókat telepítettek ide, akik a dombok tetején, erdőirtásokon alakították ki a telephelyeiket. Ezek bővülésével jöttek létre az úgynevezett szerek, melyek együttese alkotta, alkotja ma is az adott települést. A szerek tipikus egymástól távol eső házcsoportok, melyeket mezők, rétek, patakokkal átszelt völgyek választanak el egymástól. Kialakításukban a domborzati viszonyokhoz alkalmazkodtak. Portáik méreteiket tekintve jelentősek, telkeik kerítetlenek, illetve csupán a természetes terepvonulatok, sövények jelzik a mezsgyét, ezzel is segítve a táji környezetbe való zavartalan és harmonikus illeszkedést. A honfoglalás kori szeres településforma, egy archaikus településszerkezet, mely hazánkban egyedülálló módon, évszázadokon át változatlanul fennmaradt. Ezt a hagyományos faluképet őrzi napjainkig az őrségi táj több települése. A II. világháború után a falvak központjában lévő szerek kezdtek jobban be­épülni, de a szórvány jelleg továbbra sem szűnt meg. A településszerkezet fennmaradásához a hagyományos tájhasználat is jelentősen hozzájárult. E több századnyi hagyományt őrző épített környezetet mutatja be az Őrségi Népi Műemlékegyüttes, Szalafő Pityerszerén. Három porta XIX. század eleji épületei, egymáshoz való viszonyai tekinthetőek meg itt. A népi faépítészet remekei ezek, az úgynevezett fekvő-boronafalú lakó- és gazdasági épületek, melyek építése során a földre fektetett, tölgyfából készült alapra vízszintesen fenyőgerendákat helyeztek, ezek végeit csapolással illesztették egymásba. A falak egy részét agyaggal kevert szalmával tapasztották, majd lemeszelték. Az ollólábas tetőszerkezeteket rozsszalmából készült zsúpfedél borítja. Az Őrség csodáira egyre többen kíváncsiak az országból és a határokon kívül is. A varázslatos világ megőrzése közös felelősségünk!