Vasvári Szentkút

A vasvári Szentkút és a búcsújárás hagyománya

A vasvári búcsújárás hagyománya a középkorra nyúlik vissza, melyet szépen kifejez egy helyi monda: A török elől menekülő domonkos szerzetesek a város melletti erdőben, egy öreg fa odvában rejtették el kedves Mária-képüket. A török idők után visszatérve a fát ugyan megtalálták, de a kép nem volt benne… Miután kivágták a fát, helyén forrás fakadt, melynek vizében látták Mária képét. A hagyomány szerint a zarándokok azért jönnek a Szentkúthoz, hogy a forrás vizében meglássák Máriát. A helyi Mária-tiszteletet erősítette a domonkos templomban a XVIII. század végén elhelyezett Mária-kegyszobor, amely feltehetően a szombathelyi domonkos templom csodatévő Mária-szobrának másaként készülhetett. Ugyancsak a Mária-kultuszt erősítette a vasvári Szentkút, ahol szép természeti környezetben, egy tiszta vizű forrás mellett remeték vezetésével imádkoztak Máriához a zarándokok. Akkor vált igazán ismertté, amikor a XIX. század közepén itt telepedett le egy megvakult huszár, aki a forrás vizétől nyerte vissza szeme világát.Újabb eredetű szokás a szeptemberi búcsú előestéjén a Szentkúthoz vezetett gyertyás körmenet. A búcsú hagyományos elemei továbbá a virrasztás (a búcsúsok a búcsú előestéjét a templomban töltik), a „mosdatás” (az első búcsúsokat az idősebbek „megmosdatták,” mintegy újra megkeresztelték a Szentkút vizében) és a „kútba nézés” (a búcsúsok belenéznek a Szentkút vizébe, hogy meglássák Máriát). A vasvári búcsúkon ma is több ezren vesznek részt a közelebbi és távolabbi vidékekről; a Szentkút élő és rendben tartott kegyhely, amely ma is épül: a közelmúltban keresztút és szabadtéri miséző hely is készült a területén.