Lukácsháza a Csömötei-hegyen álló hegypince és ahhoz kapcsolódó hagyományok

Csömötei-hegyen álló hegypince és ahhoz kapcsolódó hagyományok

Lukácsháza községtől nyugatra – a belterülettől 1 kilométerre – húzódó 278 méter tengerszint feletti magasságú „hegyet” szőlőskertek, gyümölcsösök borítják, amelyet a nép már régóta Csömötei-hegynek nevez. Először a XIV-XV. században találkozunk olyan írásos nyomokkal, melyek arról szólnak, hogy a chömötei nemesek nagy kiterjedésű szőlőkkel rendelkeztek. 1624-es oklevelek 11 szőlőtulajdonost említenek név szerint. Az 1720-as összeírás is beszámol a szőlők helyzetéről: „Curiales nemesek a szőlőiket illetőleg a hegyvám jognak vannak alávetve, azért írattak össze. Tíz nemes, köztük egy bíró, egyenként 2-3-4 kapás szőleik vannak. Összes szőlejük 25 kapás.” 1778 áprilisában a szőlőhegyet újrafelosztás miatt felmérik. Hegyvámos szőlőt mérnek ki, 21 személy részére, akik a használt szőlő után hegyvámot fizettek. A hegyvámot a hegypincében kellett leadni Szent György-napig. Ez a hegypince mind a mai napig megmaradt. Első hegyközségi szabályrendelete 1793-ban készült. A szőlőhegy az Írottkő Natúrpark és a Kőszegi Tájvédelmi Körzet része, 2010-től a Soproni borvidékhez tartozik. Kilátója mellett mintegy 150 éves borház áll, melynek épületét a Lukácsházi Borbarát Hölgyek gondozzák. A Szent Ivó-nap környékén megrendezett hagyományos esemény a hegybejárás. A szőlőhegy legújabb rendezvénye a Pincés-Kemencés Böllérverseny és a Pincés Kemencés Őszi Hegybejárás. A rendezvények résztvevői kulináris és gasztronómiai élményekkel gazdagodnak a szőlőhegyi túrázás során.