Gazdag Erzsi emlékezete

Gazdag Erzsi költő Sebesi Erzsébet néven született 1912-ben Budapesten, törvénytelen gyermekként. Édesanyja, Sebesi Erzsébet sárvári születésű cselédlány, aki Pesten élt ekkor. Korán Sárvárra került anyai nagyanyjához, Gazdag Erzsébethez (az ő nevét vette fel később). A helyi polgári leányiskolában tanult. 13 évesen írta első versét. Költői hajlamai már a sárvári polgári iskoláiban megmutatkoztak, először tanárnője figyelmeztette, „Erzsi, te költő vagy!” Két színdarabot is írt sárvári évei alatt, amit a polgári iskolában előadtak és bevételéből iskolakönyvtárat alapítottak. 1936-ban érettségizett Kőszegen, az 1938-1939-es tanévben a Szegedi Természettudományi Karára iratkozott be. Első kötete Pável Ágoston segítségével Üvegcsengő címen jelent meg 1938-ban. Erről Weöres Sándor írt méltatást a Nyugat hasábjain. Kodály több versét is megzenésítette, így a „Balassi Bálint elfelejtett énekét” az „Ürgeöntés”, a „Házasodik a vakond” és a „Lepkeesküvő” című költeményeit. 1945-től a Pécsi Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán végzett el egy fél évet. Dolgozott laboránsként, gyógyszertári technikusként, gyógynövénybegyűjtőként, majd 1961-től nyugdíjazásáig, 1970-ig a szombathelyi Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár munkatársaként dolgozott. Ötvenes évek közepétől folyamatosan jelentek meg gyermekvers-kötetei. (Palika flótája, 1954; Mesebolt, 1957; Száll a sárkány, 1959.) 1978-ban munkásságát József Attila díjjal, 1982-ben Kodály emlékéremmel tüntették ki, s ugyanezen évben Mézcsorgató című könyve is Nívó-díjat kapott. Hosszas szenvedést követően Szombathelyen, 1987. február 9-én hunyt el.