Kis-Somlyó hegy (elfogadás alatt)

3,9 millió évvel ezelőtti vulkánkitörés emléke a Kis-Somlyó, amely a Ság heggyel és a Somlóval közösen alkotja hazánk legkisebb borvidékét. A hegyen a szőlőművelés kezdetei a római korig vezethetők vissza. Marcus Aurelius Probus római császár volt az, aki Pannónia hegyeit szőlővel telepítette be. Okleveleink tanúsága szerint IV. Béla király Itáliából hozott olasz szőlőműveseket, akik nagy valószínűséggel magukkal hozták az olasznak nevezett magyar rizlinget is. A Ság hegytől 18 km-re Dél-Kemenesalján található tanúhegyen lévő zártkerti terület mintegy 131 hektárt tesz ki, amely Kissomlyóhoz és Borgátához tartozik közigazgatásilag. Kissomlyó birtokosai a régi időkben főleg köznemesek voltak. A helyi lakosok szőlőtermelését az írások először 1452-ben említették, hegyközségének szabályait 1749-ben foglalták írásba.  A „magyar Sappho”-ként emlegetett kemenesaljai írónő, Dukai Takách Judit is birtokolt itt pincét. A hegyen ez számított a legnagyobb pincének. Területe az 1850-es években több mint száz holdas volt. A filoxéra pusztítása után mintegy felére esett vissza, de a bazaltbányászat is akadályozta a termelést. hegyen termelt borok a ságihoz és a somlóihoz hasonlóan kellemesen savas, fehér borok. A szőlőhegy hagyományos fajtája az olaszrizling, mellette megtaláljuk a rizlingszilvánit, traminit, chardonayt és a királyleánykát is. A szőlő mellett a hegyen megterem a füge, de hagyományos gyümölcskultúráját a mogyoró, alma, körte, szelídgesztenye, szilva és az őszibarack alkotják. A Kissomlyó legfőbb turisztikai érdekessége a királykő nevű bazaltszikla, amelyen a hagyomány szerint IV. Béla talált menedéket az őt üldöző tatár seregek elől. Meghatározó talaja vulkanikus eredetű, kis eltérésekkel az egész hegyen lassan elporladó vulkáni láva déli lejtőin a bazaltkőzetet homokréteg fedi, tetején tufakőzettel elegyítve. Termőrétege változatos, a tetőn nem túl mély, de a szőlő ott is megél rajta. A talajviszonyok minden szempontból a jellegzetes somlói borvidék legjobb adottságait hozzák: a hegy finom zamatú, tüzes, élénk sávú bort ad, melyből a jó borászat révén nem lógnak ki a „húzós savasság” értékrontó elemei – inkább markáns, de harmonikus savtartalmak élvezhetők benne, ám a gyümölcsösség korszerű igényeit is képes kielégíteni.