Annunciáta nővérek szellemi öröksége

Boda János szombathelyi püspöki titkár, majd kanonok 1920-ban fogadta el annak a kongregációnak a vezetését, amelyet Szombathely püspöke, Mikes János akart egyház-megyéjében létrehozni. 1922. május 27-én a szerzet Assisi Szent Ferenc kapucinus rendjéhez kapcsolódott, hogy mint kongregáció elnyerhesse jóváhagyását. Ezt a nővérek 1924. december 12-én kapták meg. 1934. június 10-én a Szentszék hét évre szóló elismerő dekrétumot adott, majd 1942. május 11-én XII. Pius pápa véglegesen jóváhagyta a kongregációt. Így az Annunciáta Nővérek Kongregációja pápai jogú intézmény lett. A rend elsődleges céljaként a betegápolást, elhagyott, szegény leányok felkarolását tűzte ki célul maga elé. Leányotthont tartottak fenn Szombathelyen, Celldömölkön és Szegeden. Kórházakban teljesítettek szolgálatot. Gyulán szanatóriumban ápoltak, Gyergyószentmiklóson pedig állami kórházban. Jelen voltak még Pécsett, Kalocsán, Kőszegen, Egerben és Sopronban. Bécsben a Pázmaneum háztartását vezették, Brazíliában pedig lepratelepen vállaltak betegápolást. 1950-ben a nővérek létszáma kereken 200 volt. Boda János a Gyümölcsoltó Boldogasszony Szolgálóleányainak nevezte el őket, mondván, hogy a szerzet minden tagja, mint alázatos szolgáló, kövesse Máriát, mindenkor készen arra, hogy meghallja az Urat, és teljesítse akaratát. Még a II. világháború előtt Brazíliából, Para állam Belém városának püspöke nővéreket kért a lepratelepre dolgozni. Az első csoport 1937-ben öt nővérrel indult, 1939-ben két nővér, majd 1948-ban hat nővér utazott Brazíliába a leprás betegek ápolására. Itt a szerzet annyira megerősödött, hogy az 1950. évi feloszlatás után a központja 1964-ben Brazíliába került.