Toronyi kenyér

Toronyi kenyér

Vármegyeszerte ismert a hagyományos házi kenyér ízét és fogyasztásának élményét felidéző toronyi kenyér. Nem morzsolódik, több napig eltartható minőségi romlás nélkül. Számtalan pékség próbált hasonlót készíteni különféle neveken, de az eredeti toronyi kenyér ízét, minőségét sehol sem sikerült elérniük. A toronyi kenyér számos titka közül az első, hogy nem használnak hozzá mást, csak a kenyér hagyományos alapanyagait: a nem publikus arányban kevert kétféle lisztet (búzából és rozsból), élesztőt, illetve az abból érlelt kovászt, sót és vizet. Az első lépés, ahol másképpen járnak el, mint egyébként manapság szokás, a kovászolás. Egyéni kovászt készítenek, és minden gyorsító vegyszer nélkül kivárják, hogy az élesztőgombák kifejtsék természetes hatásukat. A hosszabb kelesztési idő természetesen megnehezíti a kenyér készítését, de ez is az ára a minőségnek. Az, hogy a kenyeret ilyen türelmesen és alaposan kelesztik, sajnos erősen befolyásolja az elkészíthető mennyiséget, de az elkészült kenyér minősége megéri ezt az áldozatot. A másik nagyon fontos titok a hagyományosnak mondható speciálisan falazott, kétkamrás kemence, és az, hogy itt nem szalagok viszik előre programozva a kenyeret, hanem kézzel kell elvégezni a két szakaszra bontható sütést. Először a kemence felső részében, igen magas hőmérsékleten „dagad meg” a kenyér és alakul ki az ismert és utánozhatatlan vastag kérge. Különös szakértelmet igényel ez a pékektől, hiszen a bevetett lágy kenyereket megfelelő távolságra kell egymástól elhelyezni a 280 fokos forróságban, különben egymáshoz ragadhatnak, elveszthetik elvárt formájukat. Ezt követően kerül a „normál hőmérsékletű” második sütési szakaszba, ahol általában még háromnegyed órát tölt a kenyér, hogy készre süljön. Itt már sűrűbben is lehet elhelyezni a kenyereket, mert elérték a végső méretüket és kialakult különösen finom, vastag kérgük. A toronyi kenyér egyik titka a türelem, hiszen a kovászolástól és a kelesztéstől  9 óra telik el, amíg a kész kenyér elkészül, másik a sok kézi munka és a különleges kemence. Nagymamáink kenyerére emlékeztető ízét felidézve mindenki szájában összefut a nyál. Ételeink mellé, de egyszerű zsíros, vagy vajas kenyérként is élvezettel fogyasztható a megyeszerte, és azon túl is ismert, és nyugodtan leírhatom, fogalommá vált különlegesség.