Szentgotthárd a ciszterek kolostora, a Nagyboldogasszony Plébániatemplom.

Szentgotthárdon található Magyarország harmadik legnagyobb barokk temploma, amely a város egyik jelképének tekinthető. III. Béla király 1183-ban ciszterci szerzeteseket telepített le a Kethelyi egyház területére, királyi birtokra a Rába és Lapincs folyók összefolyásánál. A ciszterciek 1184-ben fogtak hozzá új apátsági központjuk kiépítéséhez, monostorukat az 1131-ben szentté avatott Szent Gotthárd hildesheimi püspök oltalmába ajánlották, templomukat pedig – ciszterci hagyomány szerint – a Szűz Anya pártfogásába. 1556-ban Széchy Margit kegyúrnő a cisztereket fegyvereseivel űzte el Szentgotthárdról. A templomot és a monostort 1605-ben, a Bocskay-féle lázadás hírére lelkiismeretlenül felrobbantották. Hetven éven át a szentgotthárdiaknak nem volt templomuk, a hívek Rábakethelyre jártak istentiszteletre. Széchenyi György kalocsai érsek 1675-ben hozatta rendbe a romokban heverő templomot. Részben a régi kövek felhasználásával, 1676-1677 között megépült a város második temploma, melynek egyetlen hajójában három oltár állt: Szent Gotthárd, a Megfeszített Üdvözítő és a Fájdalmas Anya tiszteletére. Miután a harmadik templom építésére is sor került a XVIII. század közepén, ez – a második – elvesztette jelentőségét. Gabonatárolót alakítottak ki belőle. Ettől kezdve csak „magtár-templomnak” emlegették. Sok viszontagság után Robert Leeb (1728-1755) heiligenkreuzi apát a szentgotthárdi apátságot a ciszterci rend számára visszaszerezte. Az apát az Európa-hírű, bécsi születésű építészt, Franz Anton Pilgramot bízta meg az új monostor és templom terveinek elkészítésével. A város barokk temploma és a kolostor 1740 és 1764 között épült fel. A templom egyhajós, két boltszakaszos, szentélye négyszögű. Zömök tornya 64 méter magas, ami Szentgotthárd sziluettjét messziről meghatározza. Az egyik mennyezeti freskón id. és ifj. Dorfmeister István a szentgotthárdi csatát ábrázolta. A templomot a csata századik évfordulóján, 1764-ben megáldotta Fritz Alberik apát. 1779-ben Szily János szombathelyi püspök szentelte fel. A kapubástyák 1791-ben épültek fel. A legszebb arcát keletről mutató kolostorban műhelyek működtek. Az asztalos Kaspar Schrezenmayer barát 40 év alatt faragta ki az intarziás bútorokat. A barokk épületegyüttest a laikus szerzetes Matthias Gusner festő és a szobrász Josef Schnitzer díszítette. Reutter apát fogadószobájának falára a már erősen korosodó Dorfmeister István 10 történelmi tárgyú pannót készített 1795-96-ban. (Ezek a Magyar Nemzeti Galéria kincsei, Szentgotthárdon digitális másolataik láthatók.) A magtár-templomot 1988-ban Városi Színházzá alakították át, a kolostorban jelenleg a Városi Önkormányzat és a Szentgotthárdi Járási Hivatal működik.