Sylvester János Bibliafordítása és értékteremtő munkája

Sylvester János az erdélyi születésű (Színyérváralja 1504) tudós ember megteremti a magyar esszé műfaját (itt még inkább a vallásos esszét), felismeri a népénekekben (virágénekekben) megbúvó szerelmi lírát (amelyre majd Balassi Bálint lesz fogékony) és a népi imádságos énekeket,amelyet majd Erdélyi Zsuzsanna gyűjt fel a 20.században. Megteremti a magyar nyelvtudományt, törekszik az egységes helyesírásra (Grammatika nyelvtankönyve).
Tíz éves előkészület után 1541-ben, Buda elfoglalása évében, Sárváron magyarra fordította és Sárvár-Újszigeten (vagyis a mezőváros területén) Abádi Benedek által kinyomtatta a Biblia Új Testámentumát.
Elkészítette az első teljes, korszerű és tudományosan megalapozott Újszövetség fordítást, hogy Luther fő törekvése szerint hitelesen, mindenki az anyanyelvén olvashassa a Könyvek Könyvét. Sylvester János a magyar nyelv tanulmányozása során fedezte fel, hogy nyelvünk az európai nyelvektől eltérően, alkalmas a görög-latin időmértékes (hexameteres,pentameteres) verselésre. Mivel hosszú és rövid magánhangzóval is rendelkezik, amelyekre deákpéldákat is írt, ezt klasszicista költőink csodálattal fedezték fel 250 év múlva. A bibliafordítás ajánlását Sylvester János időmértékes versbe foglalta és megteremtette a magyar irodalmi nyelvet (a latin helyett), amelyet majd Károli Gáspár újabb bibliafordítása tesz teljessé.