Vasi dödölle

A dödölle a nyugat-dunántúli parasztság kedvelt egyszerű népi ételeként ismert. A nyelvészek szerint a sajátos hangzású szó ismeretlen eredetű. Esetlegesen játszi alkotású hangutánzó-hangfestő szó lehetett. Elsősorban dunántúli nyelvjárási szó, de néhány más helyről is adatolható. A dödölle valamikor nem sokra becsült cselédtáplálék volt, szegényparaszti házaknál fő fogás. Pempők, puliszkák, széles csoportjába tartoznak az itt tartományos gánicák és dödöllék. Alapreceptjét többek között Kardos Lászlótól tudjuk (Az Őrség népi táplálkozása, 1943). A dödölleételhez használják a dödölle-szaggatu-t, vagy másképp krumplitörőt. Ez egy hosszú bot, a végén egy csipkézett falap, vagy csak két rövid keresztfa. A dödöllét már a 18. századi szakácskönyvekben is megemlítik. Az eredeti recept szerint valamilyen kásából készítették, legtöbbször köleskásából. Eredetileg ez egy maradékmentő, tipikusan a szegényebb vidékek étele lehetett, ahol a legolcsóbb alapanyagok, mint a krumpli és a hagyma elérhető volt. A dödöllét köretként is fogyasztják, általában valamilyen szaftos ételhez, mint a pörkölt. Elkészítése egyszerű: egy kilogramm krumplit laposra szeletelünk, egy evőkanálnyi sóval feltesszük főzni úgy, hogy az egészet ellepje a víz. Miután félig megfőtt, ráöntünk a fél kilogramm lisztet, majd fedővel lefedjük, és hagyjuk lassan tovább főni. Közepes keménységűre összedolgozzuk, és hagymás zsírral kiszaggatjuk.