Magyarszombatfai (őrségi) fazekasság hagyománya

A magyarszombatfai (őrségi) fazekasság hagyománya

Közel 700 éves élő hagyománnyal büszkélkedhet az őrségi, belső-őrségi fazekasság. Van rá remény, hogy tovább fejlesszék e hagyományt, új műhelyeket hozzanak létre. A magyarszombatfai fazekasság egyre népszerűbb a turisták körében is. Az ott készült gyönyörű, a hagyományokból építkező motívumú eszközöket, egyre többen keresik. Szívesen vásárolják az ide látogatók. A termékek országosan is elismertek. Vas megye délnyugati részén a hegyekből folyó egyik patak völgyében található Magyarszombatfa, ahol emberemlékezet óta a lakosság nagy része gerencsér.Gerencsérnek vagy gelencsérnek mondják az agyagművest a Dunántúl délnyugati és az Alföld déli részén. Már a XIV. században ismeretes volt az őrségi fazekasság. Az Őrség agyagos talaja megalapozta a fazekasság kialakulását. A jó minőségű, tűzálló agyag és az edények égetéséhez szükséges rengeteg fa tette lehetővé az itt élő emberek megélhetését. Az igazán jó minőségű kékes vagy fehér földért négy-hét méterre is le kellett ásni. Fele-fele arányú keverékéből használati edényeket, a felette lévő sárga földből víztartó edényeket készítettek. A régi agyagbányák kutakra emlékeztetnek, ahonnan melencébe rakva adogatták ki az agyagot a felszínen várakozóknak. Az agyagot hazaszállították, gondosan letisztított helyre rakták, ahol az eső megáztatta, fagy megszaggatta. Az előkészített agyagot áztatták, majd a műhelyben tömbbé verték. Ezután jött a szelés majd a taposás, melyet több alkalommal is megismételtek. Az agyag pattogtatása és gyúrása után következhetett az edények megformálása.Nem a díszítettség adja meg művészi értéküket, hanem a fejlett formaérzék, az edények nemes vonala, a részletek kidolgozásának finomsága. Az edényeket az alábbi színekben mázolták: zöld, barna, sárga, fehér.  Készítményeiket Somogy megyébe vitték, mert ott jó a termőföld, de agyag nem volt. A két vidék termékei kölcsönösen kiegészítették egymást, hagyományos cserekereskedelem alakult ki közöttük; a fazekas termékeket szemes takarmányra cserélték. A Belső-Őrség jellegzetes agyagműves foglalkozása nemzedékről nemzedékre szállt; a korongozás szakmai titkain kívül az agyag kitermelésének és előkészítésének fogásait is átörökítették.  Magyarszombatfa, Gödörháza és Velemér tartozik a híres belső-őrségi fazekas falvakhoz, de leginkább ezek közül is Magyarszombatfán maradt fenn a fazekasság. A településen működik az Őrségi Fazekasok Egyesülete, melynek célja a hagyomány megőrzése, továbbvitele. Az egyesület 15-20 tagból áll. 2012-ben több fazekas is elnyerte a nemzeti parki védjegy megtisztelő címet. A településen működő Fazekas-házban megtekinthető a mesterség története; ennek célja, hogy a fazekasságot megismerhessék az Őrségbe látogató turisták. Az őrségi fazekasság az egész megye számára jelentős értéket jelent.