Vas-hegy termőterülete, Vaskeresztesi bor

Vas-hegy termőterülete, Vaskeresztesi bor

A Vas-hegy az Alpok keleti nyúlványainak végpontján, Szombathelytől mintegy tizenöt kilométer távolságban, a Kisalföld szélén magasodó hegy. Területe mintegy 15-18 millió évvel ezelőtt kezdett el kiemelkedni. A Vas-hegy legmagasabb kiemelkedő röge a Nagyvilágos hegy, amely 376 méter magasságig emelkedik. Erdővel borított csúcsán 20-25, néhány méter magas vaskori halomsír található. Magát a kiemelkedést meredek lejtők határolják, amelyre délen és keleten szőlőt telepítettek, északon és nyugaton azonban erdők borítják. A Vas-hegyet a hegyi csipkeharaszt egyetlen hazai élőhelyeként tartják számon. A Felsőcsatáron bányászott „csatári-kő” néven elhíresült építőanyagát Vas vármegye-szerte felhasználták. A szőlőművelés mindmáig a legjellemzőbb tevékenység errefelé: a keskeny, hosszúkás parcellákon még ma is találhatunk több száz éves, míves (egykor boronafalas) pincéket. A vaskeresztesi vörösbor a vidék ismert fajtája. Lehetséges, hogy Vaskeresztesen a szőlőművelés hagyománya a római korig nyúlik vissza, írott forrásként azonban először 1401-ben a pornói apát iratában említik. A 18. században több száz kapásnyi területet írtak össze, amelyet a helyi jobbágyok műveltek. A hegy gondozását a hegyközség felügyelte, amely ekkor a hegymesterből, két hegyőrből és két esküdtből állt. Az 1970-es, 1980-as években nagyüzemi módszerek bevezetésével is próbálkoztak, azonban a termelés nagy része megmaradt a kistermelők kezén, bár az utóbbi évtizedekben egyre több professzionális alapon működő pincészet kezdte meg működését. A legelterjedtebb fajták a Kékfrankos, merlot, zweigelt és rizlingszilváni. Az ásványosság mindegyik borra jellemző. Ezek attól lesznek igazán különlegesek, hogy a Vas-hegy talaja ásványi anyagokban gazdag, vastartalma magas, beleoldódva a szőlőfürtökbe, ami a gyümölcs ízén és színén is érződik.