Vármegyeháza, Szombathely

A Szombathelyi Vármegyeháza

Vas vármegye székhelye a török által fenyegetett Vasvárról – a vasvári káptalan intézményével együtt – az 1570-es években telepedett át a védettebb Szombathelyre. Kezdetben mind a káptalan, mind pedig a vármegye a szombathelyi püspökvárban kapott helyet, a vármegye azonban már a 17. század közepén elhatározta, hogy saját székházat épít a városban. A tervekkel azonban csak addig jutottak, hogy különböző épületeket bérbe vétele után megvásárolták az ún. Kismegyeháza vagy Főispáni lak eredeti épületét (a vármegyeháza keleti, egyszintes része), amely egészen a 18. század második feléig szolgált mint vármegyeháza. A szűkös épület bővítésére 1773-ban kapott királyi engedélyt a vármegye, ekkor vásárolták meg a szomszédos – korábban városi iskolaként szolgáló – épületet és telkét. Az eredetileg egy emeletes (egy hadmérnök által tervezett) épület építési munkái 1775-ben kezdődtek és 1779-ben fejeződtek be. Érdemes megjegyezni, hogy az építkezések még a püspökség megalapítása előtt megindultak, így a vármegyeháza a tér legrégebbi épülete, csak 1777 után épült fel a székesegyház-szeminárium-püspöki palota együttese, és majd csak a 19. század második felében a mai főiskolai épület (egykori pártház) helyén álló városháza, amellyel a Dunántúl egyik legszebb történelmi tere alakult ki. A vármegyeházát többször átépítették és bővítették:1820-ban a tetőt javították és a nagyterem fölé helyiségeket építettek, 1836 a börtön felépítés a vármegyeháza udvarán, 1848-ban készült el Voita Donát tervei szerint a kismegyeháza átépítése, 1880 a vármegyeháza átépítése Hauszmann Alajos tervei szerint (Hauszmann építette néhány évvel korábban a szomszédos Városházát is). A Hauszmann-féle átépítés soron készült a mai, gazdagon tagolt homlokzat (a megye címerrel együtt), díszes lépcsőház és a nagyterem historizáló kialakítása. A termet a szocialista időben lecsupaszították, helyreállítására a Magyar Millennium alkalmával került sor.