Gencsapáti tánchagyományok

A Gencsapáti tánchagyományok

A Kárpát-medence népeinek tánchagyománya, s ezen belül a magyar néptánc nagyon sokszínű. A gencsapáti néptánc a nyugati, vagy dunai táncdialektus, nyugat- és közép-dunántúli táj­egységébe tartozik, annak fontos, egyedi jegyeket is hordozó egysége. Az 1940-es évek végén a „Gyöngyösbokréta” mozgalom keretében terelődött a figyelem a helyi csárdásra és seprűtáncra, ami mind beilleszthető a tájegység táncai közé, de mutatnak egy sajátos, máshol még nem tapasztalt egyediséget, amiben, ha nem is sokban, de ezek a táncok eltérnek az eddig ismert formáktól. A gencsi táncok egyedisége értéket adott ezeknek a táncoknak, és egyre inkább rájuk terelte a szakemberek figyelmét is. Egyszerre volt bennük megtalálható a népi változatosság és vidámság és a polgári rendezettség és a fegyelem. A tánchagyomány első őrzője az 1938-ban megalakult Hagyományőrző Néptáncegyüttes, akik akkor még az akkori Nagygencsen működtek. Néhány országos hírű rendezvényen való szereplés, és a fentiekben már említett egyszerre hagyományos és újszerűen sajátos gencsi koreográfiára sokan felfigyeltek akkor. Ezután változott a világ és feloszlott az együttes. Már-már feledésbe merült ez a hagyomány, mikor 1993-ban újjáalakult a Gencsi Hagyományőrző Néptáncegyüttes. Azóta több korosztályban 120-an táncolják a más vidékeken tanult, de még inkább a jellegzetesen hagyományos, gencsi motívumokat tartalmazó, helyi néptáncot. Céljuk a szépen való táncolás mellett a gencsapáti tánchagyomány összegyűjtése, megőrzése, bemutatása, és gyarapítása. A Gencsapáti Legénycéh együttműködve a Gencsapáti Hagyományőrző Néptáncegyüttessel, részt vesz a szüreti felvonuláson és a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó népszokások bemutatásában (betlehemezés, regölés). Gencsapáti Legénycéh a Nyugat-Magyarországon megmaradt és újjáéledt Legénycéh hagyományokat ápolja a szokáskultúra életben tartásával, átörökítésével. 1998-ban alakultak újjá, de az 1890-es évekből van adatunk a Gencsapáti céh működéséről és a helyi társadalomban betöltött szerepéről. A térségünkre jellemző sajátos közösségi forma újjáélesztése megyénk jelentős értékét keltette életre.